Imádok zenélni. A barátom után azt hiszem ez az a dolog, amit a legjobban szeretek, haha.
Tavaly ballagtam az alapfokú zeneiskolából, tehát idén már hetedik éve hegedülök.
Általánosban kb. 3-4 évet gitároztam az alsós tanítónénimnél. Sajnos idő hiánya miatt abba kellett hagynom, és a gitárom is kinőttem, úgyhogy apa nemrég eladta.
A kollégiumban lehetőség nyílt rá, úgyhogy karácsony óta dobolok is.
Nagyon nehéz, nincs, aki rendesen megtanítana, szóval elég szarul megy, de igyekszem. De tegyük inkább múltidőbe. Igyekeztem.
Szerettem is, meg érdekelt is, de annyira elment tőle a kedvem, hogy az valami csoda. 
Csak a nagyon alapokat sikerült elsajátítani, és szerettem volna kicsit hozzádobni a tanultakhoz.
"Nem lesz ez így túl nyers? Szeretnék valami újat is tanulni.."
"Jó lesz az úgy."
És ennyivel el is lettem rendezve.
A legutóbbi próbán kijelentettem a nevelőnek, hogy én nem fogok többet dobolni. Egyszerűen elegem van, hogy semmit nem tudok csinálni és nem is akarok olyanokkal zenélni, akiket nem ismerek. Nem tudok összeszokni velük.
Na de ahogy kijelentettem, már találtak is mást helyettem, aki persze sokkal jobban játszik nálam. Tisztában voltam vele, hogy akárki is fog odaülni, 100%, hogy jobb lesz, mint én, de hogy ezt még az orrom alá is keni.
Felháborító. Egyszerűen elbaszta a kedvem, úgyhogy idén szerintem már be sem megyek a próbákra.

Ez a hetem egész jól sikerült. 
Németből és töriből sikerült kicsit javítanom. A héten a legrosszab jegy, amit kaptam, az négyes volt *ayye, zufrieden*
Anyuék nagyon örülnek a javulásomnak, de..
"Miért nem tudtad így kezdeni?"

Jó kérdés.

Holnap megint suli. *sigh*
Talán jobb, ha meg sem próbálom kifejezeni a belőlem előtörő utálatot és undort.. Bár ez leginkább a kollégium ellen szól, de.. Eh, nem tudom. 
Egyébként a szünet nagyrészét átkockultam, meg ilyesmik. Már megint nem csináltam semmi hasznosat a kötelező házifeladatokon kívül. Szörnyű vagyok.
Apu "megfenyegetett", hogyha az utolsó negyedévet is így elszúrom, mint az előzőt, akkor tiltások lesznek. A szüleim egyébként nem nagyon szigorúak, de ez elég komolynak hangzott.
Bele kell húznom az egészbe, még javíthatok az átlagomon egy picit. Talán negyedszerre sikerülni fog, és így elkerülhetem a durva "tiltásos következményeket".

PCGURU
A Dontnod Entertainment második játéka a Life is Strange címet kapta, a középpontban pedig egy fiatal lány, Max Caulfield és barátja, Chloe áll, kik együtt nyomoznak majd egy évekkel korábban történt eltűnés ügyében, aminek során a város, Arcadia egyik diákja nyomtalanul felszívódott. A csavar az egészbe az, hogy Max vissza tudja tekerni az időt, így különösen érdekessé téve a ránk váró nyomozást, egy, a múltban hozott változásnak, ugyanis drasztikus eredményei lehetnek a jövőre nézve.

A jegyeim semmit nem változtak, esetleg rosszabbak, mint voltak. Nem tudom mi van velem, de egyszerűen nem tudom rávenni magam a tanulásra. Annyira nem megy, hogy már nem is érdekel. Talán túl negatívan állok hozzá a dolgokhoz,de amit nem szeretek, azt nem tudják rámerőszakolni. Gondolom ezért van az, hogy nyelvekből kitűnő vagyok, a természeti tantárgyakról meg ne is beszéljünk. Bleh, hányingerem van tőle. Undorom már magától az iskola és a tanulás fogalmától is. Alig győztem kivárni, hogy szünet legyen végre. Végre hazajöhettem a koleszból, amit szintúgy utálok. Annyira utálok ott élni, hogy szavakban azt nem lehet kifejezni.
Természetesen a szünetre egy rakat házit, meg tanulnivalót kaptunk. 
Szóval, a suli kicsit kikészít,de egyébként mondhatni, most minden rendben van.
20.-án a születésnapom alkalmából (ami igazából csak 27.-én volt) a barátommal és két osztálytársammal hatalmasat zúztunk, méghozzá nem is akárhol. Megkaptam a beígért Tankcsapda koncertet.
Nagyon élveztem, bár egy kicsit többet vártam. Kiskorom óta hallgatok Tankcsapdát, és nagyon szeretem is őket, de örülök, ha volt 5 olyan szám, amit ismertem tőlük, égés.
Az ezután következő napot természetesen a kollégium miatt végigszenvedtem. A barátommal lettem volna egész nap, de versenyre kellett mennem. Halálra untam magam, nem tudtam senkivel sem beszélgetni egész nap, ráadásul még csak helyezést sem értünk el, úgyhogy tök fölösleges volt.
Utálom a koleszt.